Középiskolában kezdtem tanulni az angol nyelvet. Ez éppen a rendszerváltás környéke volt. Az gimnázium első két évében oroszt kellet tanulni. Amikor is megérkezett az iskolába a rendszerváltás egy fiatal csinos angoltanárnő képében. Sok társammal együtt váltottam angolra. Az említett tanárnő elég szigorúnak bizonyult, és sokan visszaváltottak az oroszra. Nekem az álláspontom, az volt, hogy ha én egyszer elkezdtem az angolt én biztos nem visszakozom. A középiskola eltelt, úgy ahogy – tele bulikkal és élményekkel, kevés tanulás mellett! Mondhatom, életem legjobb időszaka volt! Érettségi után nem vettek fel az egyetemre. Nagy szerencsémre, mivel ebben az időben az USA a volt szocialista országokba küldött tanárokat, orvosokat a Peace Corps (Békeszolgálat) szervezeten keresztül. A mi kisvárosunkba is érkezett egy szintén fiatal hölgy egyenesen Seattle városából Washington államból. Mikor ez tudomásomra jutott, felvettem vele a kapcsolatot, barátok lettünk és rengeteget beszéltünk angolul. Kölcsönösen segítettük egymást. Mivel nem beszélt magyarul a kezdetekben, én ügyintézésben segítettem, és ő tanított angolul. A mai napig tartjuk a kapcsolatot. Örökérvényű mondása volt, hogy „István – Bajban vagyok! Magyarul még nem beszélek, angolul pedig már elfelejtettem!”. Nyolc órát foglalkoztam az angollal egy évig. Részben tanultam a nyelvtant, teszteztem, részben beszélgettem angolul. Az élmény vitt előre. Annak az élménye, hogy amit délelőtt megtanultam, azt délután már a gyakorlatban próbáltam vagy tudtam alkalmazni. Egy év alatt olyan szintre lépett az angol tudásom, hogy felvettek az angol szakra.
Száz szónak is egy a vége, a nagybetűs élettapasztalom szerint, a nyelvtanulás kulcsa és legfőbb motivációja, annak az élménye, hogy tudsz olyan emberekkel kommunikálni, akik nem beszélik az anyanyelvedet. Kinyílik a világ előtted! Más ember leszel! A másik fő pillér az intenzitás, hiszen ha több időt foglalkozol a nyelvvel, akkor belátható, emócionálisan érzékelhető időn belül jön meg a fejlődés és a rádöbbenés: ’Aha’ nekem ez nagyon megy! Én ezt meg tudom csinálni! Elkezd motoszkálni a fejedben munka, otthoni tevékenység, vagy szabadidő eltöltése közben is: ’Hogy mondanánk ezt angolul??’
Csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy vesd bele magad és használd!! A mai internetes világban a lehetőségek tárháza határtalan.
You may also like
Jelenleg a Széchenyi István Egyetem hallgatója vagyok Nemzetközi tanulmányok szakon. Korábban az Egyesült Királyságban éltem és tanultam, ami során magabiztos és természetes angol nyelvtudásra tettem szert, ezután pedig kéttannyelvű gimnáziumban érettségiztem. Anyanyelvi magyar beszélőként jól ismerem azokat a kihívásokat, amelyekkel a magyar nyelvtanulók szembesülhetnek, és célom, hogy segítsek ezeket leküzdeni. Lelkesen törekszem arra, hogy diákjaim […]
A kapcsolatom az angollal a Sing a song of sixpence című könyvvel-dalgyűjteménnyel kezdődött általános iskolában. Mivel Ének –Zene általános iskolába jártam, mindig is szerettem énekelni. Általános iskolában voltam először külföldön az énekkarral, így akkor még nehezen, de tudtam társalogni az engem vendéglátó családdal. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy milyen fontos, hogy angolul tudjak beszélni, hiszen […]
Örömömet lelem a nyelvoktatásban és mások segítésében, hogy elérjék kitűzött céljaikat. Szerencsés vagyok, mert iskolai tanulmányaimon túl az angol és az olasz nyelvtudásomat is anyanyelvi környezetben csiszolhattam. Az angolt a Keleti Parton, Amerikában töltött tanulmányaim során, az olaszt pedig közel egy évtizednyi észak-olaszországi tartózkodásom alatt fejlesztettem. Spanyolul és németül is beszélek. Négy éve Genfben élek […]
